A legtöbb író, költő, irodalmár forog a sírjában, ha meghallja a mai szlenget. Lassan már ciki, ha valaki ezt nem érti meg. De miről is van szó pontosan? Többféle nyelvújítás is megjelent napjainkban. Most szépen sorra leírom az összes tapasztalatomat ez ügyben.

Első típus még érthető is, ez mindig is jelen volt és mindig is jelen lesz. Ezzel nincs nagy bajom, ha kordában tudjuk tartani. Ez a jelenség ugye a jövevény szavaink. A világ fejlődik, és mivel nem mi vagyunk a fejlődés központja ezért a legújabb dolgokat importáljuk, és ezzel együtt az elnevezésük is beszivárog a nyelvünkbe. Szerintem erre egy jó példa a scanner. Ugye az eredeti angol elnevezés rövid és egyértelmű. A magyar elnevezése a lapolvasó, ez viszont egy hosszabb szóösszetétel, és a használta sem egyszerű, ha például igeként akarjuk használni a szótőt. De az angol elnevezés már beszivárgott a nyelvünkbe és már több helyen láttam kiejtés szerint leírva, szkenner. Igeként szkennelek, szkenneltem és nem beolvasom a lapokat, vagy lapolvasózom. Ez a jelenség gyakorlatilag elkerülhetetlen, de én amondó vagyok, hogy ha egyszerűbb a szó, akkor azt használjuk az erőltetett szóösszetételek helyett.

Másik típust az első eset eltúlzása. Mikor az idegen nyelvek szlengjeiből jönnek át a kifejezések. Például "LOL"(=lot of laughts =sok nevetés), vagy a "thanks" rövidítése "THX". Részemről már attól is falra mászok, ha valaki azt mondja, hogy "thanks". Persze eközben mindenki eljátssza a nagy magyart, meg lelkesen fikázza Trianont, de a saját anyanyelvét nem képes használni. Meg ugye ott van még a "what's up?". A jelenség része még az, hogy csak pár hang írásképét veszik át, és így lesz a "cia" vagy "cija".

Harmadik jelenség a kiejtés alapján való írás. Például a "soXeretettel", "szija". Kicsit eltúlozva a dolgot: "xia", "tavax". Ezeknek az oka lehet a feltűnési viszketegség, felszínesség, túlzott lógás nyelvtanórákról.

Negyedig, és egyben utolsó és a legfeltűnőbb szerintem az, mikor a szavakat vagy szándékosan selypítve vagy rettenetesen lerövidítve, szinte már új szavakat képezve olvashatjuk, hallhatjuk. Rövidítésre a legjobb példa a "vok" (=vagyok). De ha már itt tartunk akkor meg kell mutatnom azt a pár sort, amit nemrég találtam a SPAM-jeim között.

Milyen lesz a világ, ha a cukiság végképp leigázza?...

Irodalom:
Petcsi Sanyi híres magyar kölcsi, Kiskörcsin szülcsizett 1823-ban. Híres vercsijei a Reszket a bokcsi, a Nemcsi dalcsi, a Szepti végén és az Anycsi tyúkcsija.
Fizika:
A sebcsi (jelcsije: v) egy vektis mennyiség, amely a mozgi nagyságát és ircsijét adja meg. Meghatározása: az egységnyi iccsi alatt megtett uccsi. A vekti mértéke uccsi per iccsi. Az SI mértékegysirendsziben méccsi per szekcsi. A sebcsit úgy számíthatjuk ki, ha az iccsit elosztizzuk az uccsival.
Csillagászat:
A Fölcsi a Napcsirendszerrel együtt a Tejcsiuccsirendszer nevű gali része. A Tejcsiuccsi lényegében egy ezüstös sáv, amely az egész éjszakai égcsin áthúzódik, és főleg olyankor figyizhető jól meg, amikor tiszta a levcsi és kicsi a párcsitarcsi. A Tejcsiuccsirendszerben négymilcsi csili található. Galink csak pari része a vilcsiegycsinek, amely nyolcmilcsi galiból áll.

Ahogy a szöveg kezdete is mutatja ez nagyon "cuki", legalább annyira, mint az a két pofon, amit ki fogok osztani, ha valaki még egyszer így fog hozzám beszélni. Ez is inkább már a menőzésre hajt, mert "cuki".

A megoldás valahol a nyelvtanóra, olvasottság, és a hozzászokás háromszögében található. Iskolában szigorúbban kéne azzal foglalkozni, hogy a diákság éppen melyik kreált tájszólást beszéli. Sajnos már olyanról is hallottam, hogy fogalmazásban elfogadják azt a rövidítést, hogy "vok". Olvasottság nem kérdés, mert annak gyakorlatilag normális a nyelvezete. Nem kell valami mély értelműnek lennie, de ha normálisan íródott szöveg segítene azt megszokni. Ha valaki meg egyszer már hozzászokott, a normális fogalmazáshoz, akkor abból baj nem lehet. Hozzászokást segítheti, ha valaki ír. Nem kell kisregényt, de olykor egy fogalmazás nem árthat, persze a chat-en kívül nem ártana máshol is tartani a kapcsolatot, ahol nem 3-4 szavas közléseket adunk és kapunk. Például E-mail, ha már úgy is a gép előtt él a legtöbb ember. Egy E-mail-t illik mondatokban megírni és nem csak pár szóban. Többszöri olvasatra mindenkinek fel kell tűnnie, hogy mi lóg ki az anyanyelvünkből.

(Csak a kulturált véleményekre, üzenetekre vagyok hajlandó válaszolni.)

White Hawk