White Hawk

Most a kezdetekről lesz szó, vagyis a szubkultúrák keletkezéséről. Mindig hasonló gondolkodású, értékrendszerű emberek között alakul ki egy ilyen közösség (ki gondolta volna...). Kialakulási okok a teljesség igénye nélkül:

Vándorlás, mikor egy közösség új élőhelyet talált, egy másik társadalmon belül, akkor nyilván az nem fognak azonnal asszimilálódni az új közegbe, hanem még generációkon keresztül is megmaradnak bizonyos hagyományok, vagy a nyelvük. A globalizált EU-ban ez egyre ritkább, mert már minden összemosódott.

Vallás, minden vallás megmutatja a hívőinek, hogy hogyan is kellene élni. Ez vagy sikerül vagy nem. Észrevételem szerint a vallás manapság csak másodlagos szerepet tölt be, így ezt is elfelejthetjük.

Társadalmon belül elfoglalt hely alapján is kialakulhat. Ez nagyon egyszerű, mert megismerkednek egymással, aztán összefognak, és próbálják maguk kezébe venni a saját sorsukat.

Ellenkultúrák. Szerintem ez a leglényegesebb, mert ezek esetében tényleg új szempontok is kialakulnak, míg az előző esetekben mindig volt valami közös kulturális alap. Itt az emberek között a közös gondolat, az aktuális politikai rendszer bírálata. Persze nem csak politikai lehet az indok, hanem lehet egyszerű gazdasági (gazdag-szegény ellentét), vagy értékszemléleti ellentét is. Ezek az ellenkultúrák pont ezekre akarja felhívni a figyelmet. Legjobb példa a hippi mozgalmak, ellenezték a háborút és az egyén szabadságát hangsúlyozták.

Persze most sem a divatmajmokról volt szó. Vélemény, ellenvélemény, helyesbítés, kiegészítés helye a kommentek között. Köszönöm!

White Hawk

A most induló bejegyzés sorozatban a szubkultúrákról lesz szó. Gondolom mindenkinek van már egy kialakult képe ezekről a csoportokról. Ebben a bejegyzésben csak a bevezető található meg, az egyes szubkultúrákra külön bejegyzéseket szánok.

Először is mi is az a szubkultúra? A szubkultúra az a szociológiai fogalom, ami egy olyan csoportot jelöl meg a társadalmon belül, aminek a tagjai az általános normáktól eltérően saját értékrendszert, ideál, viselkedési normákat, életstílust alakítottak ki maguknak, és ezek szerint élnek. A meghatározást kicsit magyarázva a kultúra része a szubkultúra. De bizonyos értékek csak bizonyos szubkultúrában lelhetőek fel. Gyakorlatilag a szubkultúrák összessége adja meg az a bizonyos sokszor emlegetett kultúrát. Ezért is hülyeség elítélni egy ilyen csoportot.

Ahhoz, hogy valaki igazi, értékes tagja legyen egy szubkultúrának sok mindenen keresztül kell vergődni. Utána kell járni a részleteknek, ki kell építeni a kapcsolatot az új szubkultúrán belül. Mert ugye elég hamar felhígulnának ezek a szubkultúrák, ha mindenki csak pár közös gondolat miatt nevezné magát tagnak, de erről majd kicsit később. De ez az út nem olyan rögös, mint aminek látszik, mert sok szubkultúra alapja egy életérzés, belső látásmód. Ezeken pedig csak csiszolni lehet, lényegesen megváltoztatni nem. Így ha valaki valahova nem igazán tud beilleszkedni, akkor annak jó oka van.

Itt most még a sorozat elején szót ejtek a divatmajmokról. Akik csak azért vallják magukat egyik-másik szubkultúra tagjainak, mert úgy gondoltak egyet, vagy mert feltűnési viszketegségükben nincs jobb dolguk, mint pár hónapig eljátszani egy emot vagy egy gothot. Persze addig is ő lesz a központban, meg ugye menőzhet azzal, hogy ő most egy goth, mert feketébe öltözött. De ez nem így működik. Minden szubkultúrának megvannak a belső értékei, és a külsőségei, "divatja". Az ok okozati összefüggés pedig az, hogy a belsőből ered a külső. Így csak divatmajom lehet az, aki csak a megjelenésre figyel oda.
Miért van olyan sok divatmajom? Ez egyszerű, mert sokan csak olvastak, hallottak valamit valahol és attól ők is ilyenek akarnak lenni, mert például jók a bulik, feltűnő vagy mert egyszerűen csak szeretne valahova tartozni. Ezért szoktak felhígulni ezek a csoportok, mert sokan átjáróháznak nézik ezeket.

Az egyetlen gondot, a divatmajmokon kívül, csak az okozhatja, ha valaki szűk-látókörű. Ha nem fordít energiát megismerni valakit egy másik szubkultúrából, vagy ha egy hülye miatt egy egész csoportot bélyegez meg. Megint ott van az a bizonyos "olvasott, hallott valamit valahol, amit sokan elhittek, ezért ez biztosan igaz" történet(ez még gyakran elő fog fordulni). Így egy szubkultúra megítéléséhez nem árt többekkel is megismerkedni abból a környezetből, még mielőtt elhamarkodott véleményt hozunk és azt szent igazságként terjesztjük. Egyébként is minek elítélni más életstílusát? Semmi értelme nincsen. Sokan csak azért ítélkeznek, mert ha van egy sokak által bírált "közellenség", akkor azt fikázva fényesebbnek tűnik a fikázó. De ez már inkább a napiszar.com jellegzetessége, egy másik bejegyzésben majd erről is írok.

Részemről egyik szubkultúrával sincsen bajom. A legnagyobb gond eddig az volt, hogy egy rocker elkezdett cikizni a haverjai előtt, hogy menőbnek tűnjön, de ő csak egy agyatlan hülye volt és nem hiszem, hogy ez lenne az igazi rocker minta . Normális ember egyébként sem fikáz másokat, hogy magát fényezhesse.

White Hawk

Pontosabban csak meghosszabbítottam a tagságomat az egyik pesti iskolaszövetkezetnél. Hát mert ugye dolgozni nem árt néha, mert 19 évesen nem szeretnék mindenért a szüleim nyakán lógni, főleg akkor, ha nem csak támogatnak anyagilag, hanem egyúttal bele is szólnak. Így a mai téma a diákmunka körül fog forogni.

Először egy gyors ismertető a diákmunkaerő közvetítés lényegéről. Mondanám, hogy pár nagyszívű ember azt gondolta, hogy segítséget nyújt pár szegény vidéki diák számára, kiknek nyakukba szakad a pesti megélhetés teljes költsége. De nem. Ez az egész rendszer egy hatalmas átbaszás. Mivel diákként mindenféle járulékot az állam elintéz, például egészségbiztosítás, nyugdíjat még úgysem kell fizetni, mert nem adnak évekre munkát, és ha csak addig foglalkoztatnak, amíg az SzJA 0%, akkor még azt sem kell fizetni. Szóval csak a tényleges munkát kell megfizetni. Átlag órabér 400 Ft és 550 Ft között mozog. Ez az amit a diák kézhez kapna. De ebből egyszer levonják a regisztrációs díjat, amiért kilépéskor külön verni kell az asztalt, hogy ne nyeljék le. Ha adnak a szövetkezet reklámjával díszített pólót, akkor azért is levonnak egy egyszeri díjat. Az egyszeri levonásokon csak túl kell esni, mint a védőoltáson, csak ennek semmi hasznát sem fogja látni a diákság. A papír munka sem semmi, jelentkezés 9 A4-es oldal volt, a meghosszabbítás csak 3, de mindkét esetben vinni kellett egy érvényes iskolalátogatási igazolást.

Ha mindez megvan akkor a diák már dolgozhat, feltéve ha kap munkát. Sok munkának vannak feltételei, betöltött 18 életév, érettségi, nyelvvizsga a megadott nyelvből, vezetői engedély. Meg persze az is számít, hogy mikor és hol kell megjelenni. Meg persze a fizetés sem utolsó, de én már úgy állok a dologhoz, hogy mindegy mennyit fizet, csak fizessen.

Ha szerencsés az ember, akkor talál egy munkát, ami közel is van, és nem kell hozzá felsőfokú horvát nyelvismeret. Akkor a diák lelkesen elindul, hogy ő most keresni fog. Aztán az első találkozás a főnökkel, hivatalos nevén: projektvezető. Ő a góré, az atyaúristen, aki majd aláírja a jelenléti ívet. Mert az előzetes egyeztetés kevés. Persze először mindegyik kedves, és azt a látszatot kelti, hogy ő a legjobb barátja lesz a diáknak, és még a fizetését is elintézi. Vigasztalja, ha az elején nem úgy megy a munka, ahogy az szeretné. Szóval eljátssza a kedves, megértő főnököt. Ez a látszat maximum 3 napig szokott tartani, amíg megfigyeli, hogy pontosan mennyire keményen tud a diák dolgozni. Onnantól viszont már hajtás van, és a főnök is átalakul valami ördögi lénnyé, ki "jó szándékkal" sztahanovistát akar a diákból faragni. Nincs kegyelem. Jönnek a kegyetlen minősítések, amiknek az alapját én nem igazán értem, mert ha nincs megelégedve a végzett munkával, akkor hazaküldhet bárkit. Szóval a hajtásért csak a lecseszések járnak. Mindenhol ez volt, aztán ha kiderül, hogy mégsem végzett a diák rossz munkát, akkor még egy bocsit sem képes kiejteni a száján.

A jelenléti ív aláíratása meg megint egy teljesen más történet, mert az összes főnök elvár ilyenkor egy kis seggnyalást, hogy például csak neki köszönhetem azt a 20 000 rögzített karaktert, ami után kaptam karakterenként 16 fillért (hivatalosan 0,16 forintot, mert nincsen már fillér). Ilyenkor előadják a konstruktív kritikájukat, hogy legközelebb ennyi kevés lesz, és legközelebb nem fogja aláírni, amire egyébként kötelezve van.
Eredetileg óránként 10 perc pihenő mindenkinek jár, gyakorlatilag engedélyt kell hozzá kérni, és ha már nagyon neheztelnek, ha valaki rendszeresen él ezzel a jogával, akkor elmesélik, hogy például ő legutoljára 4 éve tartott pihenőt, azt is csak az áramszünet miatt.

A kollégák, akik főállásban dolgoznak, egyrészt mindegyik dirigál, és örül, hogy van kit ugráltatni, pedig az ugráltatásra ki van jelölve egyetlen egy személy (már nem egyszer kaptam ellentétes utasításokat, és felülbírálásokat). Persze ők is megjegyzik, hogy milyen jó ez a diákmunka, és mennyire demoralizáló, hogy annyit kapunk kézhez, mint ők. De főállás az egy biztos kereset, és legalább annyi, mint a minibál bér. A diákmunka pedig vagy van, vagy nincs. Volt mikor kerestem egy egész hónap alatt 4000 forintot, és volt hogy fél évig nem is dolgoztam, mert egyszerűen nem volt munka.

Végezetül a diákmunka az összes cégnek megéri, mert a diák fizetésén kívül csak az iskolaszövetkezetet kell megfizetni. Rugalmas munka és az elején még lelkes a munkaerő és mindig lesz egy bűnbak kéznél, kinek a nyakába lehet varrni mindent. A diákok szemszögéből viszont sokszor nagyon kellemetlen és megalázó a kommentálás és a lenéző minősítés. De sajnos sokan rá vannak kényszerülve az ilyen munkalehetőségekre, mert a szülők zsebe is véges. De a diákok helyzetét mindenki leszarja, ha meglehet belőle gazdagodni. Én sem szórakozásból fogok leltározni éjszaka, úgy hogy másnap iskola is van.

White Hawk

A legtöbb író, költő, irodalmár forog a sírjában, ha meghallja a mai szlenget. Lassan már ciki, ha valaki ezt nem érti meg. De miről is van szó pontosan? Többféle nyelvújítás is megjelent napjainkban. Most szépen sorra leírom az összes tapasztalatomat ez ügyben.

Első típus még érthető is, ez mindig is jelen volt és mindig is jelen lesz. Ezzel nincs nagy bajom, ha kordában tudjuk tartani. Ez a jelenség ugye a jövevény szavaink. A világ fejlődik, és mivel nem mi vagyunk a fejlődés központja ezért a legújabb dolgokat importáljuk, és ezzel együtt az elnevezésük is beszivárog a nyelvünkbe. Szerintem erre egy jó példa a scanner. Ugye az eredeti angol elnevezés rövid és egyértelmű. A magyar elnevezése a lapolvasó, ez viszont egy hosszabb szóösszetétel, és a használta sem egyszerű, ha például igeként akarjuk használni a szótőt. De az angol elnevezés már beszivárgott a nyelvünkbe és már több helyen láttam kiejtés szerint leírva, szkenner. Igeként szkennelek, szkenneltem és nem beolvasom a lapokat, vagy lapolvasózom. Ez a jelenség gyakorlatilag elkerülhetetlen, de én amondó vagyok, hogy ha egyszerűbb a szó, akkor azt használjuk az erőltetett szóösszetételek helyett.

Másik típust az első eset eltúlzása. Mikor az idegen nyelvek szlengjeiből jönnek át a kifejezések. Például "LOL"(=lot of laughts =sok nevetés), vagy a "thanks" rövidítése "THX". Részemről már attól is falra mászok, ha valaki azt mondja, hogy "thanks". Persze eközben mindenki eljátssza a nagy magyart, meg lelkesen fikázza Trianont, de a saját anyanyelvét nem képes használni. Meg ugye ott van még a "what's up?". A jelenség része még az, hogy csak pár hang írásképét veszik át, és így lesz a "cia" vagy "cija".

Harmadik jelenség a kiejtés alapján való írás. Például a "soXeretettel", "szija". Kicsit eltúlozva a dolgot: "xia", "tavax". Ezeknek az oka lehet a feltűnési viszketegség, felszínesség, túlzott lógás nyelvtanórákról.

Negyedig, és egyben utolsó és a legfeltűnőbb szerintem az, mikor a szavakat vagy szándékosan selypítve vagy rettenetesen lerövidítve, szinte már új szavakat képezve olvashatjuk, hallhatjuk. Rövidítésre a legjobb példa a "vok" (=vagyok). De ha már itt tartunk akkor meg kell mutatnom azt a pár sort, amit nemrég találtam a SPAM-jeim között.

Milyen lesz a világ, ha a cukiság végképp leigázza?...

Irodalom:
Petcsi Sanyi híres magyar kölcsi, Kiskörcsin szülcsizett 1823-ban. Híres vercsijei a Reszket a bokcsi, a Nemcsi dalcsi, a Szepti végén és az Anycsi tyúkcsija.
Fizika:
A sebcsi (jelcsije: v) egy vektis mennyiség, amely a mozgi nagyságát és ircsijét adja meg. Meghatározása: az egységnyi iccsi alatt megtett uccsi. A vekti mértéke uccsi per iccsi. Az SI mértékegysirendsziben méccsi per szekcsi. A sebcsit úgy számíthatjuk ki, ha az iccsit elosztizzuk az uccsival.
Csillagászat:
A Fölcsi a Napcsirendszerrel együtt a Tejcsiuccsirendszer nevű gali része. A Tejcsiuccsi lényegében egy ezüstös sáv, amely az egész éjszakai égcsin áthúzódik, és főleg olyankor figyizhető jól meg, amikor tiszta a levcsi és kicsi a párcsitarcsi. A Tejcsiuccsirendszerben négymilcsi csili található. Galink csak pari része a vilcsiegycsinek, amely nyolcmilcsi galiból áll.

Ahogy a szöveg kezdete is mutatja ez nagyon "cuki", legalább annyira, mint az a két pofon, amit ki fogok osztani, ha valaki még egyszer így fog hozzám beszélni. Ez is inkább már a menőzésre hajt, mert "cuki".

A megoldás valahol a nyelvtanóra, olvasottság, és a hozzászokás háromszögében található. Iskolában szigorúbban kéne azzal foglalkozni, hogy a diákság éppen melyik kreált tájszólást beszéli. Sajnos már olyanról is hallottam, hogy fogalmazásban elfogadják azt a rövidítést, hogy "vok". Olvasottság nem kérdés, mert annak gyakorlatilag normális a nyelvezete. Nem kell valami mély értelműnek lennie, de ha normálisan íródott szöveg segítene azt megszokni. Ha valaki meg egyszer már hozzászokott, a normális fogalmazáshoz, akkor abból baj nem lehet. Hozzászokást segítheti, ha valaki ír. Nem kell kisregényt, de olykor egy fogalmazás nem árthat, persze a chat-en kívül nem ártana máshol is tartani a kapcsolatot, ahol nem 3-4 szavas közléseket adunk és kapunk. Például E-mail, ha már úgy is a gép előtt él a legtöbb ember. Egy E-mail-t illik mondatokban megírni és nem csak pár szóban. Többszöri olvasatra mindenkinek fel kell tűnnie, hogy mi lóg ki az anyanyelvünkből.

(Csak a kulturált véleményekre, üzenetekre vagyok hajlandó válaszolni.)

White Hawk

Ebben a bejegyzésről a bulizásról lesz szó, mert ugye mindenkinek szüksége van egy kis szórakozásra. Én nem vagyok valami nagy bulizós, meg néha túl őszinte voltam így nem is nagyon hívnak, és egyébként sem mennék el sűrűn.

Felénk, és szerintem még rengeteg helyen a buli az ivásból áll. Én antialkoholista vagyok, ezért sem megyek el. De ha már illemből lemegyek, csak hogy legyen miről írnom, akkor is csak azt látom, ami múltkor volt. Úgy lett meghirdetve, hogy mindenki visz magával valami inni valót, és rágcsálni valót, vagy elég ha süt egy tepsi valamit. Szóval ez eléggé szabadon választott. Adott egy hatalmas asztal, ahova mindenki kirakhatja a dolgait. Ezt általában roskadásig meg van rakva a szesztől. Majd a menők ülnek a legközelebb az asztalhoz és isznak, meg persze beszélgetnek közbe, de az is inkább csak átmegy ökörködésbe. Aztán meg lehet fogadni, hogy ki lesz először rosszul és ki fog először hányni. A nyeremény pedig még több alkohol. Az egész az ivásról szól, semmi sem történik, és részeg lányokkal meg nem szívesen ismerkedik az ember.

Persze semmilyen szülői kontroll sincsen meg, pedig szerintem ha legalább a szervezésben részt vennének akkor tudnák kicsit kontrollálni az eseményeket. Pedig szerintem szükség lenne pár szabályra, mert bulik nélkül is züllik az ifjúság, nem kell még külön hagyni is.
Ebben a "iszok-hányok-belefekszem" bulikban a buli minőségét a pia mennyisége, és erőssége, a kidőlt emberek és az ittasan elkövetett baklövések határozzák meg. Az ilyen baklövéseken keresztül marad meg egy buli a köztudatban.

Pedig ezt lehet kulturáltan is csinálni. Én például szívesen járok le táncos helyekre. A Forgách utcában van minden szombaton egy ilyen alkalom. Egy kis tánctudással jól el lehet lenni és egy normális lányt táncközben is el lehet csábítani, nem csak martinival. Ezeknek az estéknek nem csak az első pár óráról lesz emléke.

A másik gond szerintem az az, hogy már a tizenhárom évesek is bulikba, és diszkóba járnak. Egy tizenvalahány évest igen könnyű befolyásolni és a rossz útra téríteni. Emlékszem a szalagavatóm után volt helyfoglalásunk egy "étterembe", és a DJ-t is mi fizettük. Erre mire mi odaértünk már tele volt a hely, és a sok kilencedikes lány ott játszotta el a szűzkurvát, hogy hú de menő lány lesz attól, hogy 4-5 évvel idősebbek bulijába elment. Rá is kérdeztem párnál, hogy őt ki hívta meg és kiderült, hogy senki, csak hallotta, hogy lesz itt egy buli és egyébként is ismer engem, mert tudja az egyik keresztnevemet a kettőből. Ez aztán tényleg ismeretség volt. Húsz percnél tovább nem is maradtam, mert már álló helyem sem volt (pedig ezt részben én és részben nekem lett szervezve), persze harapni lehetett a füstöt, mert a dohányzás is milyen menő. Így leléptem, és otthon moshattam le magamról a bagószagot.

A megoldás itt az lenne, hogy a szülők odafigyelnek csemetéikre és próbáljanak a következőkre odafigyelni:

• mindenki a saját korosztályával legyen, mert így kevesebb lesz a kísértés a ivásra, dohányzásra (mert ugye a menőzés alapja, hogy idősebbnek látszódjunk)
• támogassa, hogy keressen magának valami normális rendszeres elfoglaltságot, ahol normális emberekkel ismerkedhet meg
• ha netán bulit szervez a gyermek, mert "megérdemli", akkor oda kellene figyelnie, hogy pontosan mi is kerül ki az asztalra, és keresnie kellene pár társasjátékot, amit sokan szeretnek és sokan tudnak egyszerre játszani. Például Activity vagy Tabu.
• a gyermek ne hívjon meg 40 főt, mert akkor könnyen leválhatnak olyan csoportok, akik önállósítják magukat
• vegyen részt a takarításban, hogy tudjon következtetni a történtekre, és ha valamit nem talál rendben, akkor arra máskor jobban figyeljen oda, vagy mesélje el kedves gyermekének, hogy 14 évesen a nemi betegség egyáltalán nem menő

Persze ezekre rendszeresen oda kell figyelni, mert nem csak egy buli lesz az életében, ahol rossz útra térhet. A lista nem teljes, még mielőtt valaki azt gondolná. Szerintem ezek a legfontosabbak, és ezek jutottak hirtelen az eszembe.

White Hawk

Bárki bármit nem tud, rögtön rá lehet vágni, hogy ez az alapműveltség része. Ez a szó is lassan már a divatos varázsszavak közé sorolható, mint például a "bocsi", mivel mindent el lehet intézni, legalábbis sokan hisznek ebben.

Manapság már az alapműveltség részét képezik a különböző sorozatok története és szereplői, a celebek, pletykák és minden amit a média válogatás nélkül zúdít a gondolkodásra már szinte képtelen tömegre. Persze ha valaki nem tart szoros lépést a világot uraló információ áradattal, vagy csak szelektál, az már rögtön cikinek számít. De az igazi probléma az az, hogy ezek az új "műveltségek" kiszorítják a köztudatból az igazi műveltséget, aminek volt valami tartalma is, és nem csak 2 évad a tévében. A mai fiatalok azt sem tudják, hogy kik vannak benne az irodalom könyvekben, pedig elvileg tanulni, tanítani kéne. Fogalmuk sincsen, hogy mi is történt 56-ban, pedig az nem is volt olyan túl régen, hogy elfelejtsük. Hasonló még a komoly zene, nyelvtan, elsősegély, szólások és közmondások. Sorolhatnám még, de gondolom már érti, hogy mikre gondolok. A legtöbb nagyon hasznos tud lenni, például egy elsősegély életet is menthet, a többi pedig csak árnyaltabbá teszi a gondolkodásunkat, hogy legyen mihez hasonlítani egy adott helyzetet, vagy hogy legyen mire alapozni egy érvelést. Meg ha valaki szóba hoz egy témát akkor tudjuk, hogy miről is beszél igazán. Ezeket szorítja ki a média a köztudatból.

Az iskolában sem jobb a helyzet. Ott már ezzel égetik a diákságot. Néha igazuk is van, ha olyan témáról van szó. De én, mint volt fizika fakultációs és volt évfolyamelső, kijelentem, hogy a tömegdefektus kiszámítása, és a fotoeffektus kilépési munkájának kiszámítása nem képezi az általános műveltség részét. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem is kell odafigyelnie órán, de ha nem megy, akkor az nem nagy baj feltéve, ha legalább megpróbálta megérteni. Ugyanígy kémiából a ketonok, vagy biológiából a 4. agyideg megnevezése.

Szóval a mai alapműveltség már nem is annyira műveltség, inkább trendiség. De maga a szó még felhasználható cikizésre, a tanári tekintély megteremtésére, legalábbis megragadnak minden eszközt.

White Hawk

Mindannyiunknak kötelező részt venni valamilyen alap oktatásban. Valaki már túl van rajta, valaki még el sem kezdte. Én jelenleg végzős vagyok egy vidéki gimnáziumban. Ezeknek az éveknek gigászi a jelentősége a későbbiekre vonatkozóan. Születnek örök barátságok, első szerelmek, de most nem ezekről szeretnék mesélni. Hanem a példákról, és a példák példáiról.

Az iskolában a példa értékű személy a tanár. Ezt gondolom mindenki tudja. De egy tanári diplomától senkiből sem lesz követendő minta. Bármilyen gonddal néz szembe egy kis diák, azonnal tudnak segíteni, legalábbis beszélni róla. Ennek a hasznosságát most inkább hagyjuk. Ahova ki szeretnék lyukadni az az, hogy az összes tanár remekül tud példákat mondani, hogy hogyan kéne normálisan élni, de amint kicsengettnek, már ők sem hiszik el amit mondtak. Remekül tudnak beszélni például a káros-szenvedélyek hatásairól, mégis dohányzik a legtöbb tanárom. Osztálykiránduláson osztályfőnöki intő járt annak, akit rajtakaptak, de a kísérő tanárok meg előttünk szívtak. Én nem dohányzom, és ellenzem ezt az egész füstölést. Szóvá is tettem mikor megint rágyújtottak, de akkor megint jött a tanári okoskodás, hogy őt ez nem érdekli és ez amúgy sem az én dolgom, pedig rám fújta a füstöt. Ugyanígy az alkohol fogyasztás. A tanárok ittak egy doboz sört, mert az nekik úgysem árt meg. Osztálytársaimnak meg be kellett zárkózni a szobába, hogy leihassák magukat. Engem ebből kihagytak, mert nem iszom.

Aztán ott vannak a "népbetegségek". A bulémia és az anorexia. Több osztályfőnöki órán keresztül tartott az ész osztás, de semmi sem lett belőle. Egyébként pár ilyen prezentációs elméleti oktatástól minden tanár megnyugtatja a lelkét, hogy ha netán bármi történne, akkor az nem az ő felelőssége. De igenis az! Alapvető probléma, hogy harmincvalahány főt egyszerre kezelnek. Még nem találkoztam olyan osztályfőnökkel, aki óra után odament volna egy diákjához is, hogy segítsen neki. Pedig igazán erre lenne szükség. Ha órán bárki nyíltan felvállalja a gondjait, kételyeit akkor rögtön rászáll pár hülye és elkezdik cikizni. A többi meg csak követi a tömeget, és végül csak rosszabb lesz a helyzet. Pedig az első lépés megvolt, de nem a megfelelő környezetben. A bulémiára és az anorexiára visszatérve, az összes tanár elmondta az általános szövegkönyvet, hogy így kell enni, meg úgy nem kell hánytatni magad. De abba senki sem gondolt bele, hogy ezeknek a betegségeknek komoly lelki okai vannak. Habár mindenki kitér az esetleges válaszadástól, vagy csak egyszerűen letagadja, de ez szerintem érthető. Hasonló helyzetben én is megtettem. A sok menőjenő között senki sem fogja felvállalni, ezért lenne fontos, hogy a tanárok valamilyen mértékben személyes kapcsolatot is kialakítsanak a diáksággal, és persze az, hogy amit neki elmondtak az következő órán ne legyen példa, mert biztos lesz olyan aki megkeresi, hogy ki is mondhatta. Akár megtalálja, akár nem de akkor is feleslegesen kelti a feszültséget azokban, akik okkal rejtegetik a gondjaikat. Szóval csak még egy lapát a tűzre. Ez a személyes kapcsolat pedig nem abból áll, hogy a mindenkori osztályfőnök felajánlja az első osztályfőnöki órán, hogy hozzá bármivel lehet fordulni. Szerintem arra sem volt túl sok példa, hogy valaki élt volna ezzel a lehetőséggel, mert ugye a tanár is rohan, a diákság is rohan, és a folyosón egyébként is a falnak is füle van. A tanárnak is van szája, és ha már éveken keresztül tanult mindenféle pedagógiai és szociális okosságokról, akkor miért nem alkalmazza?

Összefoglalva a tanár csak addig mutat példát, amíg megnyugtatja magát, hogy nem ő lesz a felelős. S csak addig foglalkozik a diáksággal, amíg ki nem csengetnek. Pedig egy kis odafigyeléssel építhetné a fiatalság önbizalmát, segíthetne a lányoknak elfogadni magukat, ezzel is megelőzve azt, hogy egy 30 kilós lányt infúzióról kelljen táplálni. Persze nem csak a tanárnak kell odafigyelnie az ifjúságra, de a tanárokat valamilyen szinten ezért is fizetik.

Persze a legfontosabb, hogy ha a tanár nem a diákok előtt hódol káros szenvedélyeinek, és próbál odafigyelni másokra. Akkor a fiatalok a dohányzást nem fogják természetesnek venni, mert nem azt látták. Ha valaki átéli, hogy egy kis odafigyelés mekkora segítséget jelentett neki, akkor ő is ezt fogja tenni.

White Hawk

Már régebben elhatároztam, hogy elindítom ezt a blogot, de valami mindig közbejött. Időhiány, rossz hangulat, de mostanra már elfogytak a kifogásaim.

Sokan egy komoly bemutatkozással kezdik, de én tartok ettől a kezdéstől. Túl sok a világunkban az előítélet, így ha például megnevezek egy zenekart vagy oktatási intézményt, akkor rögtön mindenki azon emberekhez fog hasonlítani, akik szintén ezeket állították magukról. Így ezeket most kihagyom. Ha valaki rendszeres olvasóm lesz, akkor szemenként összerakhatja a jellemrajzomat, érdeklődési köreimet, de ezek tényszerű közlésével senkit sem szeretnék elijeszteni vagy hiú ábrándokat kelteni.

A blogomba szeretnék mindenki számára hasznos tapasztalataimról, a környezetünk hibáiról és a rövidke életem gondterhelt éveiről szóló bejegyzéseket írni. A tapasztalatra szerintem mindenkinek szüksége van, mert ezzel segítem az életben való boldogulását vagy megerősítek, esetleg megcáfolok egy korábbi tapasztalatot. A környezet, társadalom hiányairól sokat lehet hallani, de a legfontosabb hiányzik. Az első lépés. Én ebben is szeretnék segíteni, mert elhatározásokkal nem építünk életet. Én már tudom, mert megtettem. A múltammal kapcsolatban is olvashat bejegyzést. Ezek az írások azt a célt szolgálják, hogy megmutassa, hogy a látszat és a tényleges valóság nem ugyan az. Át éltem már sok dolgot, habár még fiatal vagyok, és rájöttem, hogy rengeteg olyan probléma akadhat, amire nincs tökéletes megoldás. Ezeket el kell kerülni. Így ha néha néha olvas pár szomorú történetet egy kisgyermekről, akkor gondolkodjon el, hogy ez az Ön környezetében is előfordulhat, de Ön segíthet.

Most pedig kiindulásnak egy kis bemutatkozás, de csak illemből. 1990-ben születtem, a főváros környékén élek, és a legtöbb dologról sajátos meglátásom van. Sok tabu témám van, részben attól tartok, hogy a történelem megismétli önmagát, részben meg nem szeretek érdektelen dolgokról fecsegni. Magamat meg nem szeretném fényezni, mert utálom, ha más fényezi magát. Az érzés pedig kölcsönös. Egyébként is ha most mindent leírok, akkor ki fogja elolvasni a még meg nem íródott bejegyzéseimet?

Pontosan ki is vagyok? Hát én, White Hawk.

White Hawk